2000. augusztusában volt, amikor felültem Betyár nevű lovamra - eredeti neve Bejrut volt, félve, hogy lehallgatják a lovat, így Betyárra változtattam a nevét - na mindegy. Vissza a Balaton átúszáshoz. Na szóval, egy szép augusztusi reggelen mikor Révfülöp és Balatonboglár közt készült közel 2000 ember az átúszásra, az úszók közt megjelent egy betyárruhás lovas, A Jó LaciBetyár, hogy befizesse a nevezést. De ez a terve hamar akadályba ütközött. Megérkezett egy hölgy, és megkérdezte: - Mit akar itt? - Mit-mit? Úszni fogok! - Úszni? A hölgy telefonhoz nyúlt, valakit hívott, azt mondja: - Gyerekek itt egy lovas, és úszni akar.(Hozzám fordul) - Lovas nem úszhat - Mi az, hogy lovas nem úszhat. A betyárnak határ nincs. A ló itt nem marad, akkor úszok nevezés nélkül! Elindultam a Balaton felé, irány a déli part. Erre már nagyobb riadalom tört ki. Rendőrök jöttek, hogy megakadályozzák az átúszásomat. Az emberek egy része biztatta a rendőröket: - Bilincseljék meg. Mit szórakozik magukkal. A nézelődők másik fele a rendőrök ellen fordult: - Hagyják azt a szerencsétlent, had ússzon! A Zöldpont egyenesben közvetítette. A rendőröknek próbáltam elmagyarázni a törvényt, mert ezt egy betyár jobban tudja. - Mi az, hogy engem a szabadság jogomban korlátoznak? Passzus arról van, hogy kutyát a Balatonba vinni tilos! Ha mutatnak passzust, hogy lovat a Balatonba vinni nem lehet, akkor én visszafordulok! Mondtam a rendőröknek, erre ők: - Akkor ússzon(Na frankó mondtam magamban) - Hova ússzak? Sem én, sem a lovam, nem voltunk felkészülve az úszásra. Az egésszel azt szerettem volna elérni, hogy megbilincseljenek. Hiszen egy betyár bilincsbe verve betyár! Nem volt mit tenni, hátrálni már nem lehetett. Elmentem befizetni a nevezést. Ez 1500 Ft volt a lónak és 500 Ft nekem. Aztán irány a Balaton. Rendőrök kezébe nyomtam a vastagcsövű karabélyom, megadva a módját, hogy egy lövéssel indítsanak. 100 métert mentem be a Balatonba, és visszafordítottam a lovamat. A partra érve a ló lefeküdt és közöltem a szurkolókkal: - A ló kimerült, feladjuk a versenyt. Így fejeződött be számomra a Balaton átúszás. Hasonló csínyeken gondolkodom, ha megfelelelő szponzort találok hozzá. Egy régi mondás szerint: A betyárok viharos éjszakán születnek. Nem úgy mint a huszárok, tavasszal teliholdas éjszakán. Ez így történt velem is, 1970 novemberének egyik viharos éjszakáján. A betyárokból van jó és rossz is. Én azon betyárok példáját szeretném követni kiknek tetteiről mesél a bakonyi erdő, szerelmükről suttognak a balatoni nádasok, mulatozásaikat őrzik a csárdák falai. És végül: - hogy miből is áll egy betyár dolga? Eszik, iszik, belekóstol borba meg a csókba.